Ez most a depresszülés időszaka nálam.Jó mondjuk ez tart nagyjából talán 2-3 hónapja?A franc sem tudja.Egyszerűen nem taláom a helyem és nem is akarom talán...Újabb és újabb pofára esések és kiábrándulások...hogy kiből?Magamból.Egyre kevesebbre becsülöm magam és egyre többet bámulok a metro sínre.Anyu a tovább tanulással cseszeget...Őszíntén?Szarok én rá meg az érettségire is.Mi akarok lenni ha nagy leszek?Virágföld..Persze ez most megint önsajnáltalás és megint mi az hogy nekem vannak problémáim...Az olyanokban sem bízom meg lassan akik nem tettek semmit ezellen.Egyszerűen csak szól a vészharang a fejemben.Oké hogy vigyorgok/hülyülök stb de...Akkor is régen sokkal másabb volt.Akkor élveztem.Most pedig mindössze azért teszem hogy a társaságban maradhassak.Hisz...Egyre kevesebb ember kérdezi meg mi a bajom és hogy mi van velem.Megunták hogy azt mondom "semmi".Mert nem tudom megmondani...Egyre kevesebbet eszek és egyre feledékenyebb vagyok.1 apró sértésen képes vagyok sírni.Jó ez már elmúlóban van.Lassan semmiért.Egyre többet foglalkoztat h kik jönnének el a temetésemre és hasonlók.17 évesen.Anyuék azt mondják:"Mi is átéltük ezt..." satöbbi.Csak hogy ezt most ÉN élem át és nem akarom.Vannak akik sokkal szarabb helyzetbe vannak nálam én mégis önző módon azt mondom h igenis az én problémám a legnagyobb.Persze mindenkinek a sajátja az.De vajon erről én tehetek vagy ez egyszerűen az emberekben van?Az önzőség és az hogy "énközpontú".Persze ott vannak a "jótétlelkek".Akik számára minden előrébbvaló önmaguknál.A papok akiknél több ezer pornófelvételt találtak.Például.Azthiszem ennyi egyenlőre elég ebből.-Rero.-